Az emberek többsége még soha nem találkozott - vagy legalább is nem tud róla, hogy találkozott - mobiltelefon lehallgatással, éppen ezért minden információ amivel rendelkeznek erről a témáról, azt városi legendákból, TV filmekből és sorozatokból merítik. Az egyik ilyen városi legenda a hangminta alapján történő beazonosítás és lehallgatás. Lássuk mi valóság a mítosz mögött:
Valóban létezik ez a technológia, de csak korlátozott mértékben használható még a nagyhatalmak számára is. Alapvető műszaki követelmény ugyanis, hogy ehhez minden kommunikációt folyamatosan le kell hallgatni. Ez pedig olyan erőforrás igényes lenne, amire még az amerikai titkosszolgálatnak sincs meg a teljes kapacitása, illetve törvénytelen is lenne.
Jelenleg nem csak Magyarországon, de a világ 90%-ában demokrácia van, és az embereket nincs joga a hatóságoknak "csak úgy" lehallgatni. Minden egyes lehallgatási kérelmet meg kell indokolni, inden egyes kérelmet a bíróságnak jóvá kell hagyni, és ezek a lehallgatások csak meghatározott telefonszámokra, személyekre, és meghatározott ideig szólnak.
Jelenleg például Magyarországon nem hallgatják le 0-24 órában az összes telefonvonalat, mert se erre kapacitása, se technikai eszközei, se pénze nincs semelyik hatóságnak. De tételezzük fel egy pillanatra, hogy minden a rendelkezésre áll. Magyarországon az egy lakosra jutó aktív mobiltelefon előfizetések száma már évekkel ezelőtt meghaladta a fejenkénti egyet, azaz több mobiltelefon előfizetést használunk, mint ahányan vagyunk az országban. Ez a rengeteg előfizetés rengeteg hívást bonyolít, aminek a hanganyagának tárolásához hihetetlen nagy adatközpontokra lenne szükség. A valós idejű elemzéshez pedig a világ legerősebb szuperszámítógépeire lenne szükség. De ugye feltételeztük, hogy minden megvan.
Akkor felmerülne a probléma, hogy milyen jogon hallgatja le a hatóság a 80 éves nagymamát? Mert bizony csak úgy lehet elcsípni a körözött terrorista vezér hangját, ha annak a nagymamának a telefonját is épp lehallgatjuk, akinek a buszmegállóban kitépte a terrorista vezér a kezéből a telefont. A nagymama hívásai pedig eddig nem voltak gyanúsak, semmilyen bíróság nem adott előzetesen engedélyt arra, hogy a nagymamát lehallgathassák.
De itt még nincs vége, ugyanis nem csak mobiltelefonok vannak, hanem vannak vezetékes telefonok is, illetve internetes telefonok is, melyek adatforgalmát sok esetben nem lehet megkülönböztetni az egyéb internetes adatforgalomtól. Azaz a teljes internetet, az összes letöltést, letöltést, weboldal böngészést, és mindent folyamatosan figyelni kell, hogy kiszűrhető legyen belőle az összes titkosítatlan hanghívás, amit dekódolva talán valahol felismerhető lesz a terrorista vezér hangja.
Következzen most egy kis technikai információ a "nehezebb" megértés érdekében:
A BIX adatkicserélő központ, ami egy (de nem az egyetlen) összeköttetést jelenti a Magyar internetszolgáltatók hálózata között, átlagosan 90 Gigabit forgalmat bonyolít egy másodperc alatt. Egy másodpercenként csúnyán kerekítve 11 Gigabyte adatnak felel meg. Azaz egy átlagos 500 Gigabyteos merevlemezt megint csak csúnyán lefelé kerekítve 45 másodperc alatt töltene meg adattal. Ez azt jelenti, hogy Magyarország internetes adatforgalmát ha valaki csupán egyetlen egy napig rögzíteni akarná, annak 1920 darab 500 Gigabyteos merevlemezre lenne szüksége, illetve annyi szerverre amibe ezeket bele tudja tenni. Ez hangsúlyozzuk, csupán egyetlen nap volt, csupán 24 óra.
Reméljük sikerült szemléltetni azt, a már-már felfoghatatlanul hatalmas adatmennyiséget, energiát és költséget, ami a folyamatos, minden kommunikációs csatornára kiterjedő lehallgatáshoz szükséges lenne. Ráadásul teljesen fölösleges az egész befektetés és erőfeszítés, mert ha valaki a MISTIX lehallgatás elleni rendszerét használja, akkor hiába hallgatják le az világ összes telefonvonalát, a nagymama és az óvodás unoka mobiltelefonját, a titkosított hangcsatornába nem tudnak belehallgatni, nem tudják ott felismerni senki hangját.
